Háttér

A ticagrelor a P2Y12 receptor új antagonistája [1].

A ticagrelorról beszámoltak arról, hogy a P2Y12 receptorral szemben gátolja az ADP protrombotikus hatását a vérlemezkékre. A ticagrelor ex vivo kimutatta a vérlemezke-aggregáció teljes gátlását. Ezenkívül a Ticagrelor a vérlemezke-aggregáció dózisfüggő gátlását javasolta emberben. Ezeken kívül a Ticagrelor orálisan, aktívan, reverzibilisen kötő antagonistát is kimutatott. Más inhibitorokkal ellentétben a Ticagrelor arról is beszámolt, hogy metabolikus átalakulás nélkül gátolja a P2Y12 receptort. Emellett a Ticagrelor az első tienopiridin thrombocyta-aggregáció gátló szer, amelyet főként a CYP3A4 és a CYP2C19 metabolizál [1][2].

Referenciák:
[1] Zhou D1, Andersson TB, Grimm SW. A ticagrelorral való lehetséges gyógyszer-gyógyszer kölcsönhatások in vitro értékelése: citokróm P450 reakció fenotipizálás, gátlás, indukció és differenciális kinetika. Drug Metab Dispos. 2011. április;39(4):703-10.
[2] Li Y1, Landqvist C, Grimm SW. A ticagrelor, egy új P2Y12 receptor antagonista, diszpozíciója és metabolizmusa egerekben, patkányokban és selyemmajmokban. Drug Metab Dispos. 2011. szept., 39(9):1555-67. doi: 10.1124/dmd.111.039669. Epub 2011 június 13.

Leírás

A ticagrelor (AZD6140) egy reverzibilis orális P2Y12 receptor antagonista a vérlemezke-aggregáció kezelésére.

In vitro

A ticagrelor elősegíti az adenozin 5 nagyobb gátlását′-difoszfát (ADP)–indukált Ca2+ felszabadulást a vérlemezkékben más P2Y12R antagonistákkal szemben. A ticagrelornak a P2Y12R antagonizmuson túlmutató további hatása részben annak a következménye, hogy a ticagrelor gátolja az egyensúlyi nukleozid transzporter 1-et (ENT1) a vérlemezkéken, ami az extracelluláris adenozin felhalmozódásához és a Gs-kapcsolt adenozin A2A receptorok aktiválásához vezet[1]. A B16-F10 sejtek csökkent kölcsönhatást mutatnak a tikagrelorral kezelt egerek vérlemezkéivel, mint a sóoldattal kezelt egerek [2].

A B16-F10 melanoma intravénás és intrasplenicus áttétmodellekben a ticagrelor klinikai dózisával (10 mg/kg) kezelt egerek a tüdő (84%) és a máj (86%) metasztázisainak jelentős csökkenését mutatják. Ezenkívül a ticagrelor-kezelés javítja a túlélést a sóoldattal kezelt állatokhoz képest. Hasonló hatást figyeltek meg a 4T1 emlőrák-modellben, a ticagrelor-kezelést követően a tüdő- (55%) és a csontvelői (87%) metasztázisok csökkenésével[2]. A ticagrelor egyszeri orális alkalmazása (1-10 mg/kg) dózisfüggő gátló hatást vált ki a vérlemezke-aggregációra. A ticagrelor a legnagyobb dózisban (10 mg/kg) szignifikánsan gátolja a vérlemezke-aggregációt az adagolás után 1 órával, és a gátlás csúcsa az adagolás után 4 órával figyelhető meg.

Tárolás

4°C, fénytől védve, nitrogén alatt tárolva

* Oldószerben: -80°C, 6 hónap; -20°C, 1 hónap (fénytől védve, nitrogén alatt tárolva)

Kémiai szerkezet