Új orális antikoagulánsként a rivaroxabant széles körben alkalmazzák a vénás thromboemboliás betegségek megelőzésében és kezelésében, valamint a stroke megelőzésében nem billentyűs pitvarfibrillációban. A rivaroxaban ésszerűbb használatához ismernie kell legalább ezt a 3 pontot.
I. A rivaroxaban és más orális antikoagulánsok közötti különbség Jelenleg az általánosan használt orális antikoagulánsok közé tartozik a warfarin, a dabigatrán, a rivaroxaban és így tovább. Közülük a dabigatránt és a rivaroxabánt új orális antikoagulánsoknak (NOAC) nevezik. A warfarin elsősorban a II. (protrombin), VII., IX. és X. véralvadási faktorok szintézisének gátlásával fejti ki véralvadásgátló hatását. A warfarinnak nincs hatása a szintetizált véralvadási faktorokra, ezért hatása lassú. A dabigatrán, főként a trombin (protrombin IIa) aktivitásának közvetlen gátlásán keresztül, véralvadásgátló hatást fejt ki. A rivaroxaban főként a Xa véralvadási faktor aktivitásának gátlásán keresztül csökkenti a trombin (IIa véralvadási faktor) termelődését, hogy antikoaguláns hatást fejtsen ki, nem befolyásolja a már termelődött trombin aktivitását, ezért a fiziológiás vérzéscsillapító funkciót csekély mértékben befolyásolja.
2. A rivaroxaban vaszkuláris endothel károsodásának klinikai jelei, a lassú véráramlás, a vér hiperkoagulabilitása és egyéb tényezők trombózist válthatnak ki. Egyes ortopéd betegeknél a csípő- vagy térdprotézis műtét nagyon sikeres, de néhány nappal a műtét után hirtelen meghalnak, amikor felkelnek az ágyból. Ennek az az oka, hogy a betegnél a műtét után mélyvénás trombózis alakult ki, és az elmozdult trombus okozta tüdőembólia következtében meghalt. A rivaroxabánt a vénás trombózis (VTE) megelőzésére csípő- vagy térdprotézis műtéten átesett felnőtt betegeknél engedélyezték; valamint a mélyvénás trombózis (DVT) kezelésére felnőtteknél az akut MVT utáni MVT kiújulásának és tüdőembólia (PE) kockázatának csökkentésére. A pitvarfibrilláció gyakori szívritmuszavar, amely a 75 év felettiek körében akár 10%-ot is elérhet. A pitvarfibrillációban szenvedő betegek hajlamosak arra, hogy a vér a pitvarban stagnáljon, és vérrögök képződjenek, ami elmozdulhat és szélütéshez vezethet. A rivaroxabánt nem billentyűs pitvarfibrillációban szenvedő felnőtt betegek számára engedélyezték és ajánlották a stroke és a szisztémás embólia kockázatának csökkentése érdekében. A rivaroxaban hatékonysága nem rosszabb, mint a warfariné, az intracranialis vérzés előfordulása alacsonyabb, mint a warfariné, és nem szükséges az antikoaguláció intenzitásának rutin ellenőrzése stb.
3. A rivaroxaban véralvadásgátló hatása előre megjósolható, széles terápiás ablakkal, többszöri adagolás után nincs felhalmozódása, valamint kevés a gyógyszerekkel és élelmiszerekkel való interakció, ezért a véralvadás rutin monitorozása nem szükséges. Speciális esetekben, mint például a túladagolás gyanúja, súlyos vérzéses események, sürgősségi műtét, tromboembóliás események előfordulása vagy gyaníthatóan rossz együttműködés, a protrombin idő (PT) vagy az anti-Xa-faktor aktivitás meghatározása szükséges. Tippek: A rivaroxabánt főként a CYP3A4 metabolizálja, amely a P-glikoprotein (P-gp) transzporter fehérje szubsztrátja. Ezért a rivaroxaban nem alkalmazható együtt itrakonazollal, vorikonazollal és pozakonazollal.